Előző cikkeinkben leírt úti céljaink listáját most szeretnénk kibővíteni a világ egyik legjelentősebb jégbarlangjával, a Dobsinai-jégbarlanggal, amely 2000-től a világ természeti örökségeként van számontartva. A Dobsinai-jégbarlang jégrétegei 920-950 méteren fekszenek.
A barlang 1483 méter hosszú,a látható rész azonban csak 515 méter. A Dobsina-barlang bejáratát a Duča-hegy északi lejtőjén 969,5 méter tengerszint feletti magasságban lehet megközelíteni.
A jeges Kis-és Nagy-terem, illetve az Omlás-terem a Dobsina-barlang belső területét teszi még gyönyörűbbé. A Nagy-terem hőmérséklete általában -3,8 és + 0,5 C között van. A barlangban azonban jég nélküli járatok is találhatók, ezek a Kvapľova és Biela sieň, Suchý dom, Kvapľova pivnica és Peklo nevű járatok.
A Dobsinai-barlangot látogatóknak egészen 1946-ig lehetőségük volt arra, hogy a jeges képződményeket ne csak csodálják, hanem egész évben korcsolyázhattak is rajtuk. Ezt követően az 50-es években itt gyakorolt Karol Divín, a híres csehszlovák műkorcsolyázó.
A Dobsinai-jégbarlang a Sztratenai-barlang rendszerének részét képezi. A Sztratenai-takaró másodidőszaki középtriászi világos steinalmi és wettersteini mészkövében keletkezett szerkezeti törések mentén. Hossza 1491 méter, szintkülönbsége 75 méter.
A Sztratenai-barlangrendszer részét képező barlang fő része egy hatalmas üreg, amely a felszíni nyílástól 70 méter mélységig lejt. Az üreg a Hnilec ősfolyó által kialakított egykori járatszint mennyezetének beszakadásával jött létre. A termet betöltő jég több részre tagolja azt.
Ami a jég nélküli részeket illeti, többnyire a vízszintes járatok és termek, helyenként ovális formák és mennyezeti medrek jellemzőek. Aki érdeklődik a cseppkő-képződmények iránt, a Dobsinai-barlangban is találkozhat azoknak néhány fajtájával.
A negyedidőszak közepén, a járat mennyezetének beomlása után alakulhattak ki a jégképződés feltételei. Ez a Dobsinai-jégbarlang és a Szratenai-barlang egymástól való elszigetelődését eredményezte. Az omlás következtében egy hatalmas ferde üreg jött létre, amelyben megülepedett a hideg levegő. Az üregbe beszivárgott a csapadékvíz, ami jéggé fagyott.
A jég a barlangban padlójégként, jégesésként, jégsztalagmitként, vagy jégoszlopként jelenik meg. A jeges rész területe mintegy 9772 m2, köbtartalma azonban több, mint 110 100 m3. A jég a Nagy-teremben a legvastagabb, mintegy 26,5 méter. A jég réteges szerkezete függ a csapadékvíz évi beszivárgásától. A jégösszlet körülbelül 1700-2000 évente cserélődik, mivel a kőzettel való érintkezési felületen lassú olvadás áll be. A jég útja a bejárattól, illetve a Kis- és Nagy-teremtől lassú mozgásban tart a Földszint és a Ruffíny korridor irányába, ez körülbelül 2-4 cm mozgást jelent egy év leforgása alatt.
A barlang alsó részeinek léghőmérséklete egész évben fagypont alatt van. A levegő páratartalma függ attól, hogy a barlang jeges, vagy jég nélküli részeiről beszélünk. A jeges részeken a levegő páratartalma 75 – 90 %, néha 90 % fölé esik. A levegő hőmérséklete a jégnélküli részeken +0,8 – +3,5 °C, páratartalma 85 – 98 %. A barlang légáramlása szintén változó, ám ez a változás az évszakoktól függ. Télen a hideg levegő a felszíntől a barlangba áramlik, nyáron pedig a barlangból a felszínre.
A Dobsinai-barlang állatvilágát tekintve többnyire denevéreknek ad otthont. Közép-Európában a barlang a bajuszos denevér és a brandt denevér legjelentősebb telelőhelyének számít. Mindössze 12 denevérfaj került észlelésre a Dobsinai-barlangban. Ezek közül a Myotis dasycneme és a horgasszőrű denevér Szlovákia legértékesebb fajai közé tartozik.
Az üreg mélyére először 1870-ben látogatott Ruffiny Jenő társaival. Ezt követően, Dobsina városnak hála a barlang már 1871-ben nyitva állt az azt látogatni kívánóknak. 1877-ben következett be egy újabb fontos pont a barlang számára, amikor ellátták villanyvilágítással. 1890-ben hangversenyt rendeztek a Nagy-teremben Habsburg Lajos Károly tiszteletére, majd 1893-ban az első korcsolyázás is megrendelésre került.
1947-ben J. Mišelnický felfedezte a Cseppköves-termet és J. Ogurčák az Északi-folyosót, valamint L. Šimkovič a Fehér-termet. 1953-1954-ben a látogatási útvonal és a villanyvilágítás is felújításra került, valamint védelmi intézkedések kerültek bevezetésre a jég nélküli részek feltárását követően.
