Nógrád vármegyét sok néven ismerhetjük, szlovákul: Novohrad; németül: Neograd; vagy az igazi történelem rajongók akár latinul is: Comitatus Nogradiensis-ként. A vármegye, a Magyar Királyág északi részén helyezkedett el és a történelmi Felvidék területéhez is tartozott. A néhai vármegye területe Magyarország és Szlovákia között van felosztva.
A területe nagyrészt hegység, továbbá hozzátartoznak a Duna és az Ipoly mentén található szűk völgyek és a Nógrádi-medence. A hegységei a Kárpátok északi csoportjainak előhegységei. Fontos folyói a Duna, az Ipoly és a Zagyva. Északról Zólyom vármegye, keletről Gömör-Kishont és Heves vármegyék, délről Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, nyugatról pedig Hont vármegye határolta.
A vármegyét Szent István hozta létre Nógrádvár központtal, és majdnem 1000 évig, egészen 1920-ig állt fenn. A Trianoni békeszerződés után az északi része Csehszlovákia területéhez tartozott, a Magyarországnál maradt déli részéből pedig a szintén csonk, vele szomszédos Hont vármegyével közösen létrehozták Nógrád-Hont vármegyét. Az I. bécsi döntés értelmében a volt Nógrád vármegye elszakított területeinek egy része rövid időre visszakerült Magyarországhoz, ám ez a második világháború után érvénytelen lett, és Nógrád-Hont vármegye területe újra csökkent. 1950-ben Nógrád-Hont vármegye nyugati, Hont részét Pest megye területéhez csatolták, maradék része pedig Nógrád megye lett. Az egykori vármegye északi, szlovákiai része 1996-tól a Besztercebányai kerülethez tartozik.
